User:Csörföly D/陌上桑

維基文庫,自由的圖書館
陌上桑 A szép Lo-fu (Nagy László)

日出東南隅,
照我秦氏樓。
秦氏有好女,
自名為羅敷。
羅敷喜蠶桑,
採桑城南隅。
青絲為籠係,
桂枝為籠鉤。
頭上倭墮髻,
耳中明月珠。
湘綺為下裙,
紫綺為上襦。
行者見羅敷,
下擔捋髭須。
少年見羅敷,
脫帽著帩頭。
耕者忘其犁,
鋤者忘其鋤。
來歸相怒怨,
但坐觀羅敷。

使君從南來,
五馬立踟躕。
使君遣吏往,
問是誰家姝?
秦氏有好女,
自名為羅敷。
羅敷年幾何?
二十尚不足,
十五頗有餘。
使君謝羅敷:
寧可共載不?
羅敷前置辭:
使君一何愚!
使君自有婦,
羅敷自有夫。

東方千余騎,
夫婿居上頭。
何用識夫婿?
白馬從驪駒;
青絲係馬尾,
黃金絡馬頭;
腰中鹿盧劍,
可值千萬餘。
十五府小史,
二十朝大夫,
三十侍中郎,
四十專城居。
為人潔白晰,
鬑鬑頗有須。
盈盈公府步,
冉冉府中趨。
坐中數千人,
皆言夫婿殊。

Délkelet sarkán kel a nap lángja,
Csin-ék házának ragyog a tornya.
Nőtt a családban csodaszép lányka,
Magát a szép lány Lo-funak mondja.
Selyemhernyóknak eperlevélért
Megy a városból déli határba,
Kosarán fűzöld selyemzsinórok,
Kosara örve fahéj-fa ága.
Hajfonatától homloka ormos,
Gyenge fülében holdfényes ékkő,
Selyme virágos, pirkadat-sárga,
Felsőruhája vörösen fénylő.
Bámul a vándor Lo-fut ha látja,
Batyuját ejti, szakállát fogja,
Pelyhes legényke Lo-fut ha látja,
Gyűri a turbánt elpirosodva.
Szántó-vető a dolgát felejti,
Kapás kapáját ejti a porba,
Feleségével összemarakszik,
Aki a szép lányt megpillantotta.

Délfelől fényes uraság nyargal,
Földbe gyökérzik öt lova lába,
Szolgáját küldi: "Tudd meg, e gyémánt
Kinek a dísze, kinek a lánya!"
"A Csin-családból nőtt fel e hajtás,
Lo-funak mondja magát a lányka"
"Hány évet számlál, tudni kivánom"
"Nem lépett még a huszadik nyárba,
Tizenötön bár úgylehet túl van"
"Uraság kérdi, ügyelj szavára:
Jössz-e, hogy véled elkocsikázna?"
Lo-fu legyintve rákacag nyíltan:
"Ó, uraságod, bolondos elme.
Ó, van az úrnak asszonya, drága,
Lo-funak is van férje sajátja!

Keleten ezer lovasa tombol,
Férjem az élen, vezér a férjem.
Uramra könnyen ráismer bárki:
Fehér lovának csikaja ében,
Zöld zsinór selyme lovának farkán,
Sárarany kantár lova fejében,
Derekán drága ékköves kardja,
Kardját nem adja tízezerért sem.
Tizenötéves: kerületfőnök,
Húszéves: jár-kel udvari fényben,
Harmincesztendős: neve Si-csung-lang,
Negyvenesztendős: kezén a város,
Neve a nép közt fehéren fénylik,
Oldalszakálla rangot sugároz,
Minisztersége, ruhája: pompa,
Ragyogva jár a hivatalokba,
Hallgasson sorra bár ezer embert:
Mindenki jónak, jelesnek mondja."